Elnézést, hogy nem voltam a napokban, de kicsit besokalltam a munkától. Illetve most is csak néhány percem van, szóval ez lehet, hogy egy picit összecsapott írás lesz, de igyekszem azért szépen fogalmazni. Előre is elnézést a félregépelésekért és a hibákért, ha lesz időm, majd átolvasom és javítom, ha szükséges. :) Viszont muszáj kiírni magamból, különben megkukulok...

Szóval, szeretem a munkámat, nem is erről van szó. Viszont, mivel emberhiány van, így sokszor jolly jokernek használnak, és dobálnak jobbra-balra, így kifogtam egy rettentő stresszes, nehezen kezelhető pozit. Szerencsére csak ideiglenesen, remélem mihamarabb szabadulok. Már kb fél éve csinálják ezt velem, és nem erről volt szó. Viszont nemet mondani nem merek, mert szeretnék bizonyítani.

Viszont ma ráébredtem (jobban mondva ráébresztettek), hogy ezt nem bírom. Napok óta rosszulléttel küzdök. Először csak szédülés, remegés, aztán már belépett a képbe a gyomorprobléma is. Olyan fájdalmaim vannak, hogy állni alig tudok. Ételmérgezésre, allergiára stb gyanakodtam, de reggel rávilágítottak, hogy ez valószínüleg az idegtől van. Mivel amúgy sem vagyok túl stabil (ugye asperger, borderline, depresszív zavarok, szociális szorongás stb stb) úgy látszik a feszülséget is nehezen vielem. 

Magamtól eszembe se jutott volna, hogy ez ilyen komoly fizikai tüneteket okozhat, de mégis. Szerencsémre egy ismerősöm megfigyelt, és felvilágosított, hogy mindig akkor leszek ilyen "beteg", ha túl vagyok terhelve, és így újra tanultam valamit magamról. Őszintén szólva, ha nem lenne a sport, a napi edzés, akkor már rég idegösszeomlásom lett volna. Egyedül ez tart egyben, illetve, hogy tudatosan figyelek evésre, alvásra. Ha csak egy dolgot is elfelejtenék, akár 1 órával később feküdnék le, akkor borulna a kártyavár. 

Minden esetre tervben van a következő bejegyzésem, ahol jó tanácsokkal szeretnék szólgálni azzal kapcsolatban, hogy lehet érintettként kiegyensúlyozottan élni. Illetve úgy teljes életet élni, hogy közben élvezzük a mindennapokat. (Mint láthatjátok, néha nekem is vannak nehéz napjaim, de mindig túllendülök rajta, és már egyre jobban megy). S bár nekem is van még feladatom - többek közt megtanulni kezelni a stresszes helyzeteket - azért már sokat fejlődtem jó irányba, és már egyedül is képes vagyok talpra állni, hamar regenerálódni. :)