"Mindenki nyugodjon le a p***csába!" - ahogy a kedvenc méme is szól, a cuki kis gyűrűsfarkú makival. :D 

Nem tűntem el végleg, sőt... a sok negatív hozzászólás ellenére sem tervezem feladni a "blogger karrierem". Egyszerűen arról van szó, hogy úgy döntöttem, mielőtt újabb bejegyzésekbe, tanácsok adásába, komolyabb írásokba fognék, át kell értékelnem a világnézetemet, az önértékelésemet, az énképemet és hasonló, mindenki számára mellékes apróságok. 

Természetesen nem tétlenkedtem az elmúlt időben sem, olvasással és személyiségfejlesztéssel foglalkoztam. Mivel aspergeres hülyeségem, hogy nem szeretek kutyagumit kiadni a kezemből, így nem szeretnék észt osztani sem, addig, amíg nem sikerül megfelelően fejlesztenem a helyesírásom, a fogalmazásom és tisztázni magamban, hogy mit is szeretnék tulajdonképp Veletek megosztani, és miben szeretnék másoknak tanácsot adni és segíteni.

Persze folytathatnám az egoista, önmagasztaló ömlengésem is (vagy önsajnálatot, tök mindegy), de azzal ki van beljebb? Én nem, mert egy gyökérnek tűnök, és ti sem, mert semmit nem tanultok belőle. Szidhatnám tovább a világot és a szemét társadalmat, amiért kirekesztő bizonyos nehézségekkel élőkkel, vagy kesereghetnék azon, hogy mennyire sz***r minden, mert engem elátkozott a sors azzal, hogy ennyi problémát adott. De minek? A problémák arra valók, hogy megoldjuk őket, és fejlődjünk általuk, és különben is, mi lenne velünk nélkülük? Unalmas lenne az élet... Szokták mondani, kinek a pap, kinek a papné... Ebben pedig szerintem van valami alap bölcsesség, mert végül is kinek a nyomor és a sebei nyalogatása jut, kinek pedig, hogy felálljon, leporolja magát és újrakezdje. 

Tehát, mivel sokan panaszkodtak arra, hogy hibákat ejtek a szövegben, hogy nem vagyok "elég autista" (héj, milyen is az elég?) így már csak azért se adom fel. Az írás a szerelmem, az olvasás a szeretőm. Mi lenne velem e kettő nélkül? Elvégzek egy kurzust, ahol megtanítanak jobb tanácsadónak lenni, jobb segítőnek, és persze arra, hogy mindezt ki is tudjam fejezni. Ráadásul az elmúlt 5 év tapasztalatai a terápiákon úgyszintén hasznosak lehetnek, csak még nem tudom hogyan, de gondolom idővel rájövök.

Mivel a kurzus és az egyéb önfejlesztési technikák elsajátítása minimum fél évet ölel majd fel (ha nem többet) és persze még akkor is lesz mit tanulnom, így addig elégedjetek meg néha kicsit hibás, néha kicsit egoista, de mindig őszinte írásaimmal, amik hol gyakrabban, hol kevésbé gyakran kerülnek megosztásra.

(höh, még mindig nagyon király a maki :D)