• Tudatosság

Nem véletlenül kezdem ezzel a ponttal! EZ az első és legfontosabb mind közül! Hosszú ideje hallgatom mindenkitől, aki elért valamit az életben, hogy legyek tudatos, de ezt sokáig félreértettem. Mindig valami ezoterikus humbugnak tartottam, mert jó néhány kamu “motivációs trainer” használja ezt a kifejezést nap, mint nap. Aztán egy olyan alkalommal, mikor épp úgy éreztem, hogy minden összeomlik körülöttem, leesett a tantusz. A tudatos élet lényege nem abból áll, hogy még attól is boldog légy, ha kutyakakiba lépsz, hanem abból, hogy elismerd és feldolgozd a kellemetlen helyzeteket is. Minden reggel úgy kelek, hogy tudatosítom magamban mik azok a feladatok, amiket a nap folyamán el kell végeznem, hogy jól legyek (edzés, rendes evés, pihenés, lazulás stb). Tudatosan töltök minden percet, kemény dolog mindent átgondoltan tenni, főleg, ha rengeteg berögződésünk van (mint nekem is). A következő szabályaim is ebből következnek, hiszen ahhoz, hogy azokat betartsam tudatosan kell élnem. Ez így lehet, hogy egy picit érthetetlenül hangzik, de hadd hozzak néhány példát, hogy világosabb legyen, mit is szeretnék átadni. A legjobb szemléltetésnek a határaink felmérését és betartását tudom hozni. Tehát, ha tisztában vagyok vele, hogy le tudok futni 10 km-t, a 10,1 km-nél pedig elkezdek hányni úgy kifulladok, már milliószor próbáltam feszegetni a dolgot, de újra és újra ez történt, akkor felfogom, hogy ennyi telik tőlem, és elfogadom, hogy az én képességeim itt kifújtak, majd tudatosan odafigyelve 10.00 km-nél megállok. Ugyanígy minden reggel tudatosan beveszem a vitamint- mert tisztában vagyok vele, hogy segít, megmosom a fogam, kikészítem a napi ennivalóm, számolom, hogy megfelelő időközönként egyek, elmegyek edzeni stb. Ezeket pedig rossz napjaimon is megteszem, hiába nincs kedvem, akkor is heti 3 alkalommal elvégzem a kiszabott sport adagot.

• Tervezés és rendszer bevezetése

Az autisták számára különösen fontos a rendezettség és a szokások, mint már említettem máskor is. Jóval többet számít ez nekünk, mint az NT-knek. Ebben sem hittem sokáig, mikor mondták csak legyintettem. Viszont saját tapasztalatom alapján mondom, hogy a kiegyensúlyozottsághoz tényleg szükség van a napi/heti rendre. Magamtól kezdtem el az ún. Bullet Journal módszerrel foglalkozni, és eddig ez az első “naptár”, ami bevált számomra. Azóta mindent felírok; időpontokat, tervezetet és táplálkozási naplót is vezetek benne. Illetve az évi tervezők is jók lehetnek, mert színesek, kreatívak, mégis gyakorlatiasak.

Illetve ezen kívül a napirend bevezetése is fontos (amit úgyszintén leírok a füzetembe).Van amikor egy hétre megszervezek mindent, de van, hogy csak napokra. Sokat segít abban, hogy nyugodt legyek, mert előre tisztázom a programjaimat, terveimet.

• Határok felmérése és betartása

Mint már feljebb is megemlítettem mindenkinek ismerni kell a határait ahhoz, hogy kiegyensúlyozott tudjon maradni, hiszen a spektrumon élőknek sajnos állandóan akadályokkal kell szembenézniük amúgy is. A határok ismereteivel pedig könnyebb elkerülni a magánéletben az olyan helyzeteket, amelyek feszültséget keltenek, illetve könnyebb eldönteni, milyen munkaterületet válasszunk magunknak. Például annak tudatában, hogy a fények és zajok zavarnak, tuti nem fogok elmenni egy discoba mixernek, vagy pultosnak (igen… megint nagyon kisarkítottam). Ahogy azok, akik kikészülnek pl a sárga színtől, nem mennek jegykezelőnek villamosra. :D Mindenki tapasztalja ki, meddig mehet el úgy, hogy még hátrányos helyzete ellenére is képes legyen jól érezni magát a bőrében, és valamelyest élvezni, amit csinál.

• Képességek felmérése

Szerintem ez magától értetődő, ezért csak egy idézettel jönnék megint elő. Illetve ugyan azt tanácsolnám, mint a 4.-ik pontban. :)

“Mindenki zseni. De ha egy halat az alapján ítélsz meg, hogy tud-e fára mászni, akkor egész életében hülyének fogja érezni magát” (Albert Einstein).

• Sport, táplálkozás és egészséges életmód

A sport nem csak a testet szépíti meg, de a lelket is megnyugtatja. Legalább is én így vélem. Az egész gyógyulásom alapjai az edzésre épültek rá, így számomra fontos igen fontos, és hasznos tevékenység. A pszichológusom próbált régen is rábeszélni a mozgásra, de annyira magam alatt voltam, hogy nem törődtem vele, viszont amikor belevágtam elkezdtem egyre jobb kedvűvé és energikussá válni. Ezért kitartok e mellett és másnak is ajánlanám! Ezen felül persze pozitív életmódváltásra úgyszintén szükség lehet. Tehát odafigyelni az alvásra (minimum 7-8 óra), megfelelő táplálkozásra - akár dietetikus segítségét kérve, elég folyadékot fogyasztani, kerülni az alkoholt (és más kábító hatású szereket), fokozatosan elhagyni a rossz szokásokat. Persze mindez idő kérdése, ne légy türelmetlen, és ne akarj mindent egyszerre, mert akkor biztos feladod!  

• Elfogadni a helyzetet és önmagad

Számomra ez a pont is elég evidens, azért kifejtem. :) Első lépésben tudatosítani kell magunkban a problémát, tehát ebben az esetben a spektrum zavart. Amit tulajdonképp nem is probléma, hanem egy másfajta agyműködés, állapot ahogy annó nekem elmagyarázták. Amennyiben ez megvan, el kell fogadni, és felmérni, hogy ezzel mit lehet kezdeni. Tisztázni a 3-4-es pontokat és azt a alapul véve, amink van, nekiállni építkezni. Miután sikerült elfogadni a helyzetet, hogy bizonyos dolgok nem, vagy csak nehezen mennek, e lehet kezdeni megtanulni ezzel élni, és kiaknázni a tehetséget, majd arra összpontosítani, amiben jó vagy. Valaki nem attól lesz több, vagy kevesebb, hogy NT-t, vagy aspie. Az autószerelő is ugyan annyira értékes ember, mint egy ügyvéd, vagy egy orvos, csak más területen! Itt az ideje elfogadni, ami vagy, és arra építeni!

• Magadra szánni az időd

Ahelyett, hogy azzal szenvedsz, hogy megpróbálsz beilleszkedni, légy önmagad, és töltsd azzal a szabadidőd, amit élvezel. Mióta felhagytam azzal, hogy eljárok olyan eseményekre, amiktől kutyául leszek, csak azért, hogy “barátokat” szerezzek, és “ne maradjak ki az életből”, helyette pedig olyan dolgokkal foglalkozom, amit szeretek, sokkal jobb a hangulatom, és a feszültségtűrésem is nőtt. :)

• Kitartás

Gondolom már rájöttetek, hogy odavagyok az idézetekért, szóval itt van még egy. ;)

“A lelkesedés diktálja az iramot de a kitartás éri el a célt.” (Dan Millman)

Bármilyen nehéz is néha, nem szabad feladni! Van, hogy én is úgy érzem, legszívesebben a kukába dobnám, amit eddig elértem, mert kényelmesebb a fenekemen ülni a kaksiban, mint keményen, vért izzadva megküzdeni minden áldott nap a sikerért! Kurva nehéz és fájdalmas magunkkal vívni a harcot, tudva, hogy ha csak egy percre is lankad a figyelmünk, vesztettünk. Viszont megéri, mert este úgy feküdhetünk le, hogy azt mondhatjuk “Kapja be a világ, én akkor is megcsináltam, hiába nem hitte el senki, hogy képes vagyok rá!”. Ez pedig irtó jó érzés! :)

• Bátran segítséget kérni

Persze nekem sem biztos, hogy egyedül is sikerült volna így talpra állni. Tudom, azt szokták mondani, hogy a pszichiáter egy fizetett barát, illetve, aki pszichiáterhez jár az bolond és a többi finomság, de ez hülyeség. Néha kell az útmutatás, és szükség van külső segítségre! Azoknak, akik a szégyen miatt nem mennek el kezelésre, azoknak csak azt javasolnám, hogy ne érdekelje őket, ki mit mond! Különben sem írják rá senki fejére, hogy hol járt, vagy gyógyszert szed, vagy bármi egyéb. Viszont, ha nem jutsz el időben a megfelelő helyre, ahol támogatást kaphatsz, jóval nagyobb problémáid lehetnek, annál, hogy úgy hiszed ez gáz…