Úgy határoztam erőt veszek végre magamon és megosztom a világgal, hogy milyen is egy asperger-szindrómával élő nő élete. Tisztában vagyok vele, hogy rengeteg hasonló (és talán hasznosabb) blog, weboldal létezik a témával kapcsolatban, amelyekkel én is sok mindenben tudok azonosulni, viszont egyik sem teljesen én vagyok. Mivel mind különbözőek vagyunk - csak úgy, mint az NT-k közt, köztünk is vannak különbségek- ezért a saját szemüvegemen át szeretném bemutatni egy Aspie mindennapjait, a pozitív és negatív élményeket egyaránt.

Főként a saját tapasztalataimat, élettörténetemet osztanám meg, de fogok írni alap, mindannyiunkat összekötő jellemzőkről is, melyek személytől függően hol kevésbé, hol élesebben mutatkoznak egy, a spektrumon lévő személy életében.

Számomra igen fontos a tudat, hogy azon szerencsések közt lehetek, akiknek bár sokszor megkeseríti az életét ez az eltérő tudatállapot, viszont rengeteg pozitívummal is jár; többek között azzal, hogy megkaptam a lehetőséget arra, hogy képes legyek írott formába összetetten, érthetően megosztani másokkal a tapasztalataimat. Ezért sokszor úgy érzem, az Asperger-szindróma számomra áldás és átok egyben.

Mivel, mint említettem, az autizmussal élők is különböznek egymástól, és nincs egy séma, amelyet mindannyiunkra rá lehetne húzni, így előre elmondom, hogy nem érdekelnek a vonatok, nem vagyok "kocka", és képes vagyok NT tulajdonságokat szimulálni egy bizonyos időn keresztül (ami sajnos nem elegendő, és hosszú távon megvisel, mert nagyon kell koncentrálnom).

Az autizmusnak nagyon sok előnye is van természetesen, ami úgyszintén egyénenként változó. Vannak matek, informatika, fizika, biológia és hasonló területeken zsenik, vannak olyanok, akiknek más területek okoznak könnyebbséget. Nekem a pozitívumok közt van az átlagnál nagyobb szókincsem, a gyors nyelvtanulási készség, és a humán tárgyak területén való jeleskedésem. Viszont rengeteg másban igen gyengén teljesítek; ilyenek például a reál tárgyak, a logikai feladatok és társaik.

Természetesen azt is fontos tudni, hogy nem minden aspie kiemelkedő tehetség (köztük én sem), de a saját érdeklődési körükben nagyon tanultak, még ha az éppen csak arra korlátozódik, hogy fejből tudják az ország összes buszának menetrendjét (találkoztam ilyennel).

A hátrányokról egyelőre többet tudok, mivel eddig sajnos azok jobban megnyilvánultak az életemben. Most tanulok velük együtt élni.

Mik is ezek? Főként a szociális képességek hiánya. Én például rengeteg sémát eltanultam már, annak köszönhetően, hogy rengeteget olvasok és filmezek, tisztában vagyok azzal, mi az, ami tiszteletlenség, hogy illik társaságban viselkedni stb. Viszont sokszor úgy érzem, ez még nem elég. Hiába vagyok képes elbeszélgetni emberekkel, valamiért mégis furcsának találnak, és hosszabb társalgások alatt kibukik, hogy más vagyok, amit persze nem értek miért, hiszen lemásoltam teljesen a mintákat, amiket láttam. És mégis... ha más mond viccet, nevetnek, ha én próbálkozom hasonlóval, néma csend a válasz...

Ezen felül említést érdemel a hátrányk közé tartozó szenzorosság, túltelítődés, meltdown és hasonló autisztikus karakterisztikák.

Kevésbé feltűnő hátrány lehet a stimmelés is, azaz "babrálás", ami annyit takar, hogy az aspergeres személy különféle motorikus mozgásokat végez a stressz levezetésének érdekében. Ilyen például a tárgyakkal való babrálás, fészkelődés, "repkedés", hangok kiadása, hintázás, és egyéb tevékenységek.

Mivel most csak egy összefoglalót szerettem volna elétek tárni, ezért úgy vélem jelenleg ennyivel lezárom ezt a fejezetet.