Rózsaszín szemüveg nélkül is boldogan

Utazás autistaként

Az utazásról egy aspergeres szemével

2019. január 26. - Napi Aspie

Évekig éltem külföldön, most pedig hosszú ideje már a fővárosban lakom. Nem vagyok idevalósi, ezért gyakran megyek vidékre is. Európa több országában jártam már, és szeretnék még többe eljutni. Ennek ellenére az utazás mégis legrosszabb rémálmaim közé tartozik.

 

Gyerekkoromban nem igazán utaztam messzire, többnyire a városhatárt se hagytam el. Első külföldi utam már felnőtt fejjel történt, és a mai napig világosan emlékszem a rettegésre, amit átéltem előtte. Ez a fajta félelem sosem múlt el, ha utazásra kerül a sor még mindig átélem.

 

large.jpgElőször is ragaszkodom a megszokott dolgokhoz, helyekhez, vagyis már az is megvisel, hogy el kell hagynom a komfortzónám. Többnyire, ha vidékre megyek, legalább 2-3 napot ott töltök, ami azt jelenti, hogy más ágyban kell aludnom, más szobában, más fürdőt használni, nem vesznek körül a tárgyak, amiket szeretek (pl. laptopom, tévém, saját ágyneműm, párnám, plüssök) és még sok hajcihő is. Össze kell pakolni, átnézni, nehogy elfelejtsek valami fontosat, mint gyógyszer vagy papírok, valami ruhát, telefon és a többi. Ez egy hatalmas stresszfaktor számomra. Az indulás napján teljesen idegbeteg leszek a pániktól, hogy nehogy elfelejtsek valamit. Milliószor átnézek mindent, és egészen addig még nem ülök a buszon/vonaton/autóban kivagyok. Remegek, hányingerem van, állandóan mosdóba rohangálok. Még rémálmaim is vannak arról, hogy lekések valamilyen járművet (minden álmomban épp mást).

 

Attól is tartok, hogy ki kell mennem vécére út közben és nem tudok, mert nincs, vagy mert nem lehet megállni, vagy mert akkor lekésem a járatot (vagy bármi egyéb ok miatt). Ezért persze dupla annyit cigizek és le-föl kőrözök indulásig.

 

A repülőt még ennél is jobban utálom. Szeretnék többször eljutni külföldre, de az a bonyodalom, amit a repülés okoz, az nekem nem hiányzik. A zaj, a tömeg, a sor, amiben mindenki tolakszik, kiabál, és lépni sem lehet… hogy órákkal a gép indulása előtt oda kell érni a reptérre, a csomagokkal szórakozni, aztán mindenféle kapukon átmenni, amik persze van, hogy utolsó pillanatban jelennek csak meg a kivetítőn, vagy megváltoznak. Rohangálni körbe-körbe egy hatalmas csarnokban, ahol mindenhonnan csak ingerek jönnek, úgy, hogy már amúgy is bennem van egy alap frusztráltság az utazás miatt. Figyelni, hogy mit szabad felvinni és mit nem, átmenni a letapogatós őrökön meg a biztonsági kapun… na az a halálom… Mindig van, ami becsipog... közben gurul a tálca, amiben ott a cuccom, ami nekem nagyon fontos, és közben vegyem le a karórám, övem, vagy amit épp találnak... a csomagom meg megy tovább, én meg állok ott, mint egy hülye, és nem tudom éppen minek néznek; terroristának vagy flúgosnak.  

 

A tömegközlekedést sem igazán szeretem, ha lehet gyalog megyek (ami persze itt nem mindig megoldható). A sok tolakodó barom, belépnem a személyes légterembe és ettől sokszor ordítani tudnék. Közben büdös van, hol meleg, hol hideg, szétmegy az agyam a sok zajtól, a villogás közben megvakít és még a képembe is lihegnek. Ezért felkészült, tudatos aspiként igyekszem mindig mp3 lejátszót hordani magamnál, ami kizárja a kívülről jövő hangokat (a zene pedig nekem egy kedvenc terápiám, mert megnyugtat és ellazít, ahogy a szöveget hallgatom és dúdolom magamban, sokszor úgy belemerülve, hogy a világról is megfeledkezem).

Hosszabb utakra pedig könyvet, ebookot, füldugót is viszek. Szemmaszk is szokott lenni a táskámba, illetve rágcsa, innivaló. Ezek nélkül nem igazán megyek a kerületen kívülre. Sőt, van, hogy a kedvenc plüssöm nálam van, hogy megnyugtasson, ha este idegen helyen alszom. A telefont is jó kéznél tartani, hiszen a mai rohanásban, úgyis mindenki azt nyomkodja, szóval, amennyiben valakit terhesnek érzek (pl egy néni a vonaton, aki magyaráz), akkor bedugom a zenét és azt nyomkodom, aztán leesik neki, hogy nem jó ajtón kopogtat, ha pletykára vágyik. Illetve nekem az is sokat segít, ha előre tudom hova megyek, ha ismeretlen a hely, hotel például, akkor megnézem térképen, bookingon stb. Bejárom az utcatérképet, és előre megpróbálok felkészülni arra, ami rám várhat ott. Amikor ismerős környezetben vagyok, vagyis pl rokonoknál, akkor általában hamarabb megnyugszom és nyugodtabban is készülődök (ami azt jelenti nem 5, hanem 10 percenként megyek pisilni :P), de sajnos nem mindenhol vannak az embernek rokonai a világban. :D

Szóval ilyesfajta túlélési módszereket használok és így viselem az utakat. Gondolkodom még mivel szoktam large_1.jpgenyhíteni a feszültséget, de sokszor nekem is nehéz és hirtelen ötletem sincs, mivel tereljem el a figyelmem arról, hogy éppen egy emberhalom közepén fuldoklom a tömött metrón. Szégyen ide, vagy oda, de olyankor kénytelen vagyok leszállni. Előfordult már olyan eset is, hogy olyan szinten pánikot kaptam a budapesti tömegközlekedésről, hogy szó szerint elvesztem. Nem tudtam gondolkodni, kikapcsolt az agyam, csak azt éreztem, hogy ki kell jutnom innen, különben meghalok. Zúgott a fülem, elhomályosodott előttem a kép, fulladoztam, szúrt a mellkasom és szédültem. Leugrottam a földalattiról az első adandó alkalommal és kirohantam az első lépcsőn, ami szembe jött. Azt se tudtam hol vagyok, vagy hova tartok. Volt, hogy fél óra ücsörgés (és fél doboz cigi) után egy eldugott sarokban, zenét hallgatva sikerült annyira összeszedni magam, hogy haza vonszoljam magam és megtaláljam az utat, de az is megesett már, hogy el kellett valakinek jönni értem, hogy hazavigyen, mert lefagytam.

 

Tehát a leggyakorlatiasabb, felnőtt és elvileg független autistákkal is megeshet, hogy néha elvesznek, kiakadnak és segítség kell. Már nem élem meg szégyenként, mindenkinek lehetnek rossz napjai, bár szerencsére már pár éve nem fordult elő ilyen. Tehát ez azt jelenti, hogy a módszereim vagy hatásosak, vagy csak megtanultam alkalmazkodni. Mindenesetre fejlődtem. :)   

 

A bejegyzés trackback címe:

https://napiaspie.blog.hu/api/trackback/id/tr814589448

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

.:Z:. 2019.01.26. 11:45:27

Köszönöm az írásod!
Egyébként van olyan hely, ahova szívesen utszol? Amiért érdemes vállalni az utazás okozta nehézségeket? Akár konkrét hely, akár valamilyen hely típus. Én például szeretek tengerparton heverni eldugottabb helyeken, ahol csak a madár jár. Persze nekem az utazás mindig egy izgalom, az elején féltem mint minden ember de most már pont veled ellentétben én élvezem az impulzusokat, mert mások mint amiket megszoktam. Régebben imádtam nyüzsgő nagyvárosokban mászkálni, de az elmúlt kb két évben rászoktam a csendes helyekre, és nagyon élvezem. Neked mi az a hely amiért érdemes nekivágni az utazásnak?

Szaktanár 2019.01.27. 19:04:40

hát, ha ez a sztori igaz, akkor ez azért a szorongásnak egy minősített esete. jobbulást.

Jossarian 2019.01.27. 19:04:44

Sztem csak egy elkenyeztetett divatkoveto dilinyos vagy, mindenfele szep kifogast meg sokbetukombinacios betegseget keresel, hogy mentegesd magad

Almandin 2019.01.27. 21:05:49

@Jossarian: Dehogy. Egyszerűen ingerkerülő típus. Kevesebb ingertől túltelítődik, mint az átlag.
Ellentéte a szenzoros ingerkereső.
Mindez az arousal-szinttel áll összefüggésben.

8CyB4 2019.01.27. 21:06:52

Egyszerre imadok es gyulolok utazni. Nagyon szeretek uton lenni de ulni a vonaton a rengeteg idegen szag, zaj es fenyek kozott gyakorlatilag maga a pokol. Autoval elvbol nem vagyok hajlando utazgatni es nem is szeretem azokat az embereket akik igy tesznek. A repulesben a kiszolgaltatosagot nem birom es hogy minimum 50, valoszinuleg szarul fizetett ember munkajaban kell megbiznom. A secutity checknel azt is jobban viselnem ha valaki fejemre huzna egy jeges vodrot es hatbarugna a domboldalon hogy leguruljak. Nyugi-targyakat en is rengeteget hasznalok, peldaul a tabletem amin most ezt a kommentet irom hogy tereljem a figyelmemet, a vonaton ulve, utban Frankfurt fele valahol feluton Regensburg es Passau kozott egy 100% ig tele vonaton ami ~ 180 km/h atlagsebbeseggel robog a vaksotet ejszakaban.

naty77 2019.01.27. 21:11:12

@Jossarian: látszik hogy még nem találkoztál autistával, de ettől még nem kell rosszindulatúnak lenni. :(
A lányom most kezdi a teljesen önálló közlekedést, eddig csak egyszer-egyszer rövidebb utakra ment egyedül. a közös utazásokra meg mindig visszük a fix dolgait, plüssök, alvós izék, összes kütyü. Repülni utál, mert borzalmasan fáj a füle tőle, de a cél érdekében elviseli.
Sajnos nagyon önállótlan, egyedül nem megy mosdóba sem sehol, boltba sem, nem tud egy fagyit kérni a strandon, nehéz évek várnak rá, míg ezekbe berázódik, de muszáj lesz.

Túl sok felhasználó 2019.01.27. 21:36:27

Az itt leírtak nagyrészéhez nem kell aspergeresnek lenni. Én is izgulok utazás előtt, régebben sokkal jobban izgultam. A tömegtől én is kivagyok, bár még annyira sose, hogy kikapcsolt volna az agyam. Nagy zaj (vagy akár kicsi is, ha a szomszéd gyerekek önfeledten jatszanak) is ki tud borítani, gyakran hallgatok ezért zenét.

Ami engem még meg tud valamennyire nyugtatni: egy zsebkendő a kedvenc illatommal átitatva. Azt próbáltad már? Nem is muszáj zsebkendőnek lennie: lehet a pulóver ujjának a végére is egy kis parfümöt fújni, az szó szerint kéznél van.

Almandin 2019.01.27. 21:48:49

@Túl sok felhasználó: Érdemes utazásra elvinni a kedvenc kispárnánkat. Én szeretek párnával utazni. Nem akaszt ki maga az utazás, én élvezem a környezetváltozást, de jó érzés a kis párna.

Lilli_Csiribiri 2019.01.27. 23:18:53

Egyébként az itt leírt dolgok felét simán átéli az emberek nagy része amikor utazik anélkül, hogy aspergeres lenne. Nagyon ügyesen vezeted az életed.

Natla 2019.01.28. 00:18:39

A leírtak oka inkàbb szorongás? - a félelem és önbizalomhiány gyötrő egyvelege, egyikhez sem kell autizmus diagnózis, ezektől rengeteg ember szenved.
A biztonsági motozó meg nem néz semminek, gondolj arra h orankent 2 tucat embert megmotoz, neki te nem vagy kulonleges, feltuno, csak egy szàzadik bizonytalan, ideges utas. Miert viselsz ovet, ekszert, csizmàt stb amikor tudod h ezek nelkul sokkal simabb es gyorsabb lenne szamodra a biztonsagi ellenőrzés?!
Utazz olyankor, pl szerda delelott, amikor nem kell sorbaállni, várni, tolakodni. Vegyél a vonatra elso osztalyra helyjegyet. Ha rosszul vagy hívj egy taxit es utazz haza azzal.
És próbáld nem utálni az embereket, sokkal jobb lesz minden akkor. Sok szerencsèt kívánok neked!

horex · http://horex.uw.hu/ 2019.01.28. 01:03:19

@Jossarian: Baromságot kommenteltél! Ne kérd hogy el is magyarázzam!

darlacko 2019.01.28. 04:13:33

Hiszti ez csupán. Ma divat autistának lenni. Sokan ettől érzik különlegesnek magukat.

@8CyB4:

Ha a tablet nyugi tárgy, akkor az emberek nagy része autista lenne, csak mert folyton a telefont vagy tabletet tapogatja? Egyszerűen míg a 80-as években az emberek keresztrejtvényt fejtettek vagy újságot olvastal utazás közben, ma telefont használnak, interneteznek, zenét hallgatnak.

Álproblémák ezek.

8CyB4 2019.01.28. 04:16:53

@darlacko: Nem kell magamat bizonygatnom neked. Ha neked alproblema akkor neked alproblema es kesz.

Josagos 2019.01.28. 06:16:48

Enyhebb vagyok, mint te, de hasonlitunk. Repteren varok a gepemre, boney m ordit a bedugos fulesembe. Nem allok be a sorba, megyek majd utolsokent.
Rendszeresen jarok, igy csomag nelkul megyek most is. Laptopbol is vettem megegyet :)
A kinti lakasba elsonek egy poang fotelt vettem az ikeaban, mert ott vagyok otthon, ahol a fotelem van...
Teged olvasva jottem ra, hogy van bennem asperger, de mindig kezelem a helyzeteket tudatosan, max. kellemetlenek nekem.

Indulok, eltunt a sor

darlacko 2019.01.28. 10:58:27

@8CyB4: környezetben volt 2 anya is, akik addig küzdöttek, míg a porontyaikat aspergeresnek nem nyilvánították. Ők ettől érzik különlegesnek magukat, ettől remélik, hogy majd világhíres programozó, matematikus vagy hasonló lesz a gyerekükből. A másik indok, hogy így ha a gyerekük neveletlen közösségben, iskolában, akkor speciális elbánást nyíghatnak ki neki. Sajnos sokan vannak ilyenek, akik nem fogják fel, hogy az autizmus nem jelent garanciát arra, hogy az illető zseni is lesz.

A 90-es években vidékről Budapestre utazva engem undorított a vonatokon lévő kosz, a tömeg, az emberek, keresztrejtvényt fejtettem, hogy eltereljem a figyelmemet. Manapság telefonnal múlatom az időt.
Egyszer külföldön egy vasúti és városi metró átszállást lehetővé tevő csomópontban rámtört a pánikroham. Késésben voltam, tömeg volt, nem kaptam levegőt, lezsibbadtak a végtagjaim, a torkomban dobogott a szívem, azt hittem szívrohamot kaptam. De nem gondolom, hogy én aspergeres lennék.

darlacko 2019.01.28. 11:01:31

@Josagos: nem hiszem, hogy amiket leírtál, azok az aspergeres tünetek. Az emberek fele nem akar tülekedni reptéren a beszállásnál, az emberek jó része le akar ülni, amikor megérkezik az otthonába, az emberek jó része zenét hallgat tömegközlekedés közben, sőt az utcán is. Meg vezetés közben.

Most belegondolva én is aspergeres vagyok. Hurrá!

kalandfereg 2019.01.28. 11:47:05

Szerintem a cikkben írottakhoz még autistának se kell lenni. Vagy én is az vagyok.
Szerintem ezek teljesen normál emberi reakciók egy emberi természettől kissé idegen jelenségre, amit közlekedésnek neveznek.
Régen az emberek nem "közlekedtek", vagy ha igen, az út döntő többségében egyedül voltak az úton. Az úton nem volt olyan helyzet, ahol kapkodniuk kellett, sőt, az ellenkezője, monoton dolog volt az utazás.
Arra akarok kilyukadni, hogy az ember idegrendszere normálból sem feltétlen erre a túlfokozott ingertömegre van legyártva, amit pl. egy repülőút jelent kígyózó sorokkal, határidőkkel, csekkolással, képernyőkkel, utolsó pillanatban megváltozó kapukkal, futószalagon ide-oda vándorló ingóságokkal, papírokkal, tömény parfümillattal, tax free ajánlatokkal, műcsillogással.

Beer Monster 2019.01.28. 12:04:47

Csak félig volt lendületem elolvasni, mert a kritikák egy része jogos, és hátha a tünetek meg ragadósak. Alapjában igaz, hogy a közlekedés szarul van megszervezve, egészséges ember számára is. Az is kétségtelen, hogy a tervező és szervező szakmákat elárasztotta mindenféle gyorstalpalós dilettáns. Ergonómiáról, célszerűségről és komfortról hírből sem hallottak. A városi közlekedés mindenkit bosszant, de hogy ezt miért kell felesleges részletekkel is súlyosbítsák, arra csak a hozzá nem értést tudom felhozni magyarázatul. Célszerűtlen kialakítások, kimondottan kellemetlen zajhatások, egyes járműveken olyan izléstelen sípoló ajtójelzők vannak pár éve, használhatatlan lábterek az alacsonypadlósítás ürügyén, egyes vasúti szerelvényekben a WC nem a folyosóról nyílik, hanem az utastér közepén van egy ovális spanyolfallal, mintha egy óvodás rajzolta volna, hogy, ja kell egy WC is bele, akkor mondjuk ide tesszük. A zajvédelmi szabványokat volkswagen-es trükkökkel kijátszó motortéri hangszigetelések és motorhangolás olyan mély lüktető és infrahangok tartományába szorítják a dízel buszok motorhangját, amire még nincs megfelelő határérték, de annál még a 80-as évek Ikaruszának hangos motorja a maga természetes hangjával ötödannyira sem volt zavaró.

8CyB4 2019.01.28. 12:34:47

@darlacko: tehat ha jok ertem konkret diagnozisokat kerdojelezel meg mert 'szerinted', meg mert 'ugy hiszed' es mert egyszer volt egy enyhebb panikrohamod:)

Thomas Dantes 2019.01.28. 13:36:15

@Jossarian: Hogy miért léteznek ilyen férgek mint te? Nem nem kérek elnézést. Bár megvetem az agressziót, és teljes mértékben ellenzem a fizikai erőszakot, az olyanok esetében mint te, kivételt tudnék tenni.

Mert akkora bunkó fasz seggfej vagy, hogy semmi érv nem hatna a sötét hülye agyadra.

Igaz ha valaki péppé verné a hülye fejed se lenne jobb semmivel . Ez pusztán egyszerű bosszú, a tehetetlen düh kifejezése, hogy ekkora két lábon járó szarok léteznek.

darlacko 2019.01.28. 14:39:47

@8CyB4: az aspergeres diagnózisok a környezetemben divatból születtek két gyereknél is. Családtámogatás (itt, ahol lakom havi 30-40 ezer forintnyi pénzt markol fel, aki a gyerekére rá tudja húzni, hogy aspergeres), különleges elbánás az iskolában, plusz ma már divat is lett az aspergeres gyerek birtoklása hisz minden autista zseninek lett kikiáltva. A pánikrohamom meg súlyos volt voltam utána orvosnál is. Majdnem belehaltam a majdnemszívrohamomba, de aztán mégse. Inkább én is aspergeres lettem, mert hisz én is a telefonba merülök utazás közben meg szeretem a rendet a zoknis fiókokban, kezet is mosok naponta hússzor, van egy kis tikkem is, a tömegtől iszonyodom.

darlacko 2019.01.28. 14:42:53

@Thomas Dantes: bocs, hogy beleugatok, de a kommentedből az jön le, hogy te kifejezetten erőszakos ember vagy. Az a kitétel, hogy te teljes mértékben ellenzed a fizikai erőszakot, az egy álca. Hisz a hozzászólásod minden további szava arróo árulkodik, hogy te egy agresszív ember vagy.

Korvett5 2019.01.28. 14:50:04

@Beer Monster:
Teljesen igazad van, hiába van már millió kellemetlenség kiküszöbölésére zseniális tudományos megoldás, a dilettantizmus mindenütt átsüt, és sajnos nem csak Mo.-on A repterek külön kategória, mint ha direkt szívatnák az utasokat, ál udvariassággal felsőbbrendűségi gőggel kekeckedni. Nem pánikolok, de gyűlölöm az utazást.

Beer Monster 2019.01.28. 17:58:28

@Thomas Dantes: Nem biztos, lehet, hogy értelmesen meggyőzhető. Nem ölt meg senkit, nem bántott senkit, legalábbis nem tudunk ilyenről, neki ez a véleménye, nem tuja, eszik-e vagy isszák. Lehet belátja, ha valaki levágja a lábait a biztosítás miatt, az vajon azt jelentheti-e, hogy minden nyomorék kétlábú.

8CyB4 2019.01.28. 18:02:08

@darlacko: ha tudnad hogy egy multidiszciplinaris diagnozis mibol all nem mondanal ekkora butasagokat. Ezentuk nagyon sajnalom hogy nem kaptad es kapod meg azt a kituntetett figyelmet a kornyezetedtol amire vagysz es aminek a hianyat kivetited mar a harmadik hozzaszolasodban.

Beer Monster 2019.01.28. 18:04:11

A MÁV-nak lett egy újabb agymenése, nem kezelik a jegyeket. Hanem valahogy regisztrálja a kalauz valami hülyegyerek-géppel. Aki rendszeresen utazik, netán retúr jeggyel, egy hét után nem tudja követni, melyik jegyet használta már, melyiket nem.
Abszolút a MÁV felelőssége, de szerintem fel volnának háborodva, ha valaki egy kezeletlen jeggyel véletlenül felszállna még egyszer.

Awenhai 2019.01.28. 18:28:18

Napi Aspie: Kiválóan oldod meg a helyzeteket, olyannyira, hogy azok, akiknek több a foguk, mint az IQ-juk egészségesnek hisznek. Amit leírsz, az sokaknál megvan kisebb-nagyobb mértékben, te a lehető legjobban kezeled még a lefagyást is. Ha jól sejtem, akkor van okostelefonod, ha van valamilyen közlekedéssegítő appod, esetleg Budapesten a BKK utazástervezője segíthet tájékozódni egy-egy lefagyás után is, külföldön esetleg a Google Earth. Ha a képek nem is feltétlenül frissek, de az útvonaltervezés hasznos.

Almandin 2019.01.28. 21:27:34

@darlacko: Sajnos vannak ilyenek is. Ezek a szülők fel se fogják, hogy mennyit árthatnak ezzel a gyereknek, főleg hosszú távon. A haszonlesésből diagnózis meg borzasztó. Az ilyen szülők nem szeretik a gyereküket, haszonállatként tartják.
A sok divatdiagnózis mellett vannak valódi aspergeresek is. A posztoló valószínűleg az, egy másik posztban ír róla, hogy szakembertől kapta már felnőttként a diagnózist. Bár ott is van egy kis esély a hibás diagnózisra, de valószínűleg nem kitalált a dolog. Én pl. semmilyen ilyen diagnózis után nem vágyakozom, ha utolérne valami probléma, kénytelen-kelletlen elfogadnám, de nem is örülnék neki.
Az asperger amúgy nehezen diagnosztizálható, mert sok a határeset. Pl. egy beilleszkedési probléma mögött se feltétlenül az van. Nehéz még egy szakembernek is megállapítani, mi fér bele a normálisba és mi nem.

Napi Aspie · http://napiaspie.blog.hu 2019.01.29. 12:34:38

Köszönöm a sok kommentet. (A negatív emberek még mindig nem érdekelnek), a pozitív, érdeklődő, építő hozzászólásoknak viszont örülök. Igyekszem mihamarabb átolvasni mindet, és a kérdésekre reagálni.

darlacko 2019.01.30. 15:19:34

@Almandin: nem csak aspergereseknél van sok kamu diagnózis. Polgármesteri hivatalban a 2000-es években szemtanúja voltam egy esetnek, hogy egy fiatal, műkörmös csaj beslattyogott magassarkúban és picsaszoknyában, letette az úgynevezett hétpontos papírt az ügyintéző elé és erre kapott egy rokkantkártyát parkoláshoz. A papír szerint járni se tudott. Mindenki előtt világos volt, hogy azért a papírért az orvos kapott egy kis zsebpénzt.
Ma az aspergeres diagnózis a menő. Ezerszer homályosabb dolog, mint egy mozgássérültség, minden harmadik emberre rá lehetne húzni a diagnózist.

@Beer Monster: "a MÁV felelőssége, de szerintem fel volnának háborodva, ha valaki egy kezeletlen jeggyel véletlenül felszállna még egyszer."

De hisz ha a jegy kezeletlen és időben és adott vonalon érvényes, akkor nincs gond. A kezelés ma már a beolvasást jelenti.
Fogsz egy tollat és teszel a saját jegyedre egy jelet, miután elektronikusan kezelte a kalauz.

Beer Monster 2019.01.30. 18:04:48

A kezelés nem jelent mást, mint amit jelent. A kezelést megszüntették, csupán önérdek-érvényesítés történik, amit a szolgáltató iparban dilettantizmusnak hívnak.

Megjelölhetném, de megtehetem, hogy kocsival menjek, és hagyom a MÁV-ot főni a saját levében.