Kedves Olvasóim!
Előnyömre fordítom, amit eddig hátránynak éltem meg!
Az elmúlt hét igen nehéz volt számomra, így kényszerpihenőre ítéltettem, tehát rengeteg időm volt gondolkodni (persze nagyrészt inkább kínlódni, de az már mellékes). Minek után itt, a blogon és saját magamtól is kaptam olyan kritikákat, hogy túl sokat filozofálok az életemről, ami tény, mert próbálom megérteni, ezért fordulóponthoz értem.Viszont ezért engedjetek meg nekem még egy kicsit személyesebb bejegyzést.
Az Asperger-szindróma sok hátránnyal jár, de ugyanennyi előnnyel is. Ezen pedig változtatni nem tudok, azonban a hozzáállásomon igen. Most pedig ezt tervezem. Abba szeretném hagyni az önsajnálatot, mert attól nem fejlődök, hanem megrekedek. Én pedig fejlődni szeretnék, ezért úgy döntöttem tovább fejlesztem a szociális képességeimet, elkezdem gyakorolni az emberek megértését, ezen kívül a rég elfeledett készségeimet is visszaszerzem!
A tervem a következő lenne: a blogon mostantól úgy tervezem, hogy konkrét túlélési stratégiákat osztanék meg a spektrumon élő táraimmal és azoknak a hozzátartozóival, melyek segíthetnek a mindennapokban. Ezzel is egy nagy gyengeségemet szeretném fejleszteni, miszerint nehezen értek meg másokat, az empátia nem az én asztalom, az pedig, hogy másoknak tanácsot adjak végképp nem, ezen pedig javítanék. Szeretnék segíteni és kevesebbet foglalkozni a saját gondjaimmal és önmagammal.
Második lépésként folytatom a kommunikációm fejlesztését, gyakorlatba átvitelét s másokkal való kapcsolataim építését.
Harmadrészt, az eddig felhalmozott tudásom hasznosítva - mint feljebb említettem - mások problémáit próbálom orvosolni, nem pedig magamat döngölni a sárga földbe vele. Hiszen nagyon szép és jó, hogy rengeteget olvasok, sikerült elvégeznem az egyetemet és a többi, de mit érek vele, ha egyszerűen minden tanult dolgot arra fordítok, hogy magamnak ártsak vele, és legyen okom állandóan becsmérelni magam. Miközben mindet felhaszálhatnám értelmes célok kitűzésére is, mint például mások megsegítése.
Végül pedig, már egészen kicsi gyerek korom óta nagy álom, hogy író legyek, ehhez pedig írnom is kéne... Ráadásul helyesen és értelmesen. Mivel ugyebár a drága, modern technika az elmúlt 5-6 évben átvette az agyam felett az uralmat, teljesen elszigetelt a kreativitásom elől és lekapcsolt minden forrásomról, ezért ezek a vágyak lassanként elvesztek és bonyolódtak. Facebook elvont tőlem rengeteg időt és az íráskészségem, szókincsem, fantáziám mind-mind elvette. Észreveszem, hogy már szinte csak chaten kommunikálok írott formában, magyar nyelven az emberekkel (munkában idegen nyelveken szoktam), és ott is teljes mértékben hibásan. Az ilyesfajta beszélgetések tele vannak helyesírási hibákkal (mások részéről is, amiket én persze adaptálok), rövidítésekkel, rosszul használt szavakkal és kifejezésekkel és persze nem ismerik az ékezet használatát. Szóval ez alól próbálom most kivonni magam, amennyire ebben a technika függő világban csak lehetséges.
Fenti terveim végett több türelmet is kérnék tőletek, mert még gyakorolnom kell, hogyan is legyek újra kreatív, illetve legalább 10 olyan tudományos könyvet is el kéne olvasnom, amik segítségével újra visszanyerhetem az "elvesztett" készségeimet. Önmagunkról írni igen könnyű, hiszen egész nap össze vagyunk zárva :D Olyan kontentet összehozni azonban, aminek komoly, mások számára hasznos értéke van, viszont már más kutya. Tehát picit lassabb leszek a korábbiaknál.
Ennyi lettem volna mára. Köszönöm a figyelmet! Valamilyen formában igyekszem mihamarabb visszatérni.